A
Kr. e. 4040-ben megalakult 24 Hun Törzsszövetség már a
20. medvetoros évtől a 38.
medvetoros évig kötelező kalandozást
vezetett Kerka rovó és ifjúsági fősámán vezetésével, amelyről minden évben
beszámoltak Ordosznak. Ezért a sámánokat sok törzsszámánoknak nevezte.
Vagyis számot adtak
tapasztalataikról, és számszerű
rovás jelentéseiket a számán-központ részére az ordoszi 24 karélyos szentélybe
küldték el.
Ezért a 20. medvetoros évben (Kr. e. a 4020.) megtartották a birodalmi összejövetelt, az első Nagyszalát. Az ordoszi nagyszalában a résztvevők vállalták, hogy Uzapani a kurd-szumérföldre, Viroláj az északi Marinába, míg Kerka lovasaival Hunnia melegvíz-források birodalmába kalandozik. Mindegyik csoport 100-100 főnyi kiképzett ifjút kap. Minden csoportban volt ifjúsági fősámán, akiket Ordosz, Hunor, Magyarka vagy Dabósa központban képeztek ki, továbbá 4-4 harsány (kispap), regős (tanító-pap), bacsa(ellátópap), bőd, (bőségpap), boksa (tudós-pap), arbag (gyógyító-pap), kács (vándorló-pap), dalacs (katona-pap), ulcsák(nemzetség-pap), duru (szövetségi-pap), magóc (varázsló-pap), barus (jövendőmondó-pap), jaku (összekötő-pap), nazír (istenidéző-pap), bán (őrségpap), kende (napisten-pap), tárkány (kovács-pap), vajda (kalandozó-pap), gyula (szerződési-pap), horka (bírósági-pap), szécs (aranyasszony-pap), igric (éneklő-pap), abakán (öregtanács-pap), pateszi (öregistenidő-pap), s rimolán (rimalány), azaz gondozó-papnők.
A daliás Kerka 100 kiképzett sámán-pappal és tárkánykézművessel érkezett a Hun tó melletti Hunnorba. A csatlakozó kísérő lovasokkal együtt már 400 főre emelkedett a lélekszámuk, hogy az Ataiszban felvázolt melegvíz-forrásokat felkeressék, kiderítsék, vajon milyen élet van a jégár megszűnése után, hogy tudják öntözéses földmegmunkálással és állatok szelídítésével biztosítani a megélhetést.
A Sajó folyó nagy kanyarjánál, egy hegyen füstöt láttak gomolyogni, amelyet megközelítettek. Szurdok vitéz elfogott egy leányt fagyűjtögetés közben. Nehezen értették meg egymást. Mivel ezek hajlott-nyakú, vastag izomzatú, erős emberek voltak, a kalandozók őket a tapolcai törzshöz hasonlóan Tarkósoknak nevezték. Három holdtölte után Szurdok és vitézei megértették, hogy a férfinépség az ún. medvesekkel vívott harcokban esett el. Ezért az úz harcosokat szívesen fogadták. Jelekkel elmondották, hogy a völgy belső településein is igen nagy a férfihiány. A Kőtetőn egy nyári ünnepélyen vettek részt, ahol minden kalandozó elkelt, s így mindnyájan házasságra léptek.
Az ellenséges törzset medveseknek nevezték, míg a hadifogoly medvesek őket bolhádoknak csúfolták.
Három medves ifjú halála után az ellenfél belátta, hogy a jobb fegyverekkel érkező úzok náluk erősebbek. A bolhádokkal ezért kénytelenek voltak egyezséget kötni, amely szerint soha nem fogják észak felől a Rima folyó vonalát átlépni. Tehát soha nem fognak az Agaba feleségéről elnevezett Rima-asszony síkságra vonulni, s így a bolhádok is sokkal inkább biztonságban érezhetik magukat.
Mivel Úzonnak kedve támadt egy időre itt megtelepedni, a Kőtetőn egy talpas házat készíttetett, amelyet nyáron napos helyre görgettek, míg télen egy sziklafal barlangjába lehetett görgőn begurítani, ahol a havazás nem temette be.
Ilona aranyasszonynak nyári lakásként a Sajó melletti szent forrásnál építettek egy boldoganyás házat, amelyiknek padlásán őrség tartózkodott. Ezt a házikó típust is átvették mind a medvesek és a bolhádok, s még a tarkós hegységiek is kimerészkedtek a barlangok és lakógödrök világából. Sőt a faragható kövek barlangjai alápincézésszerűen boldoganyás házak alá kerültek.
A kabarok vaddisznók háziasításával, az úzok vadjuhok szelídítésével, a kazahunok pedig nyulak ketrecezésével értek el szép eredményeket. Kerka csatlakozói megpróbálták a lovakat szaporítani a széki hunoknak gondos vezetésével, hogy azokat a felmelegedett vidékek megművelésére használják. Kerka egyetértésével szamárcsikókat is hagytak itt, amelyeket Gula pateszi igyekezett uruki módon földek megmunkálására betanítani.
Biring bacsa-sámán a talpas és boldoganyás házak építésére oktatta a tarkósokat. Minden gerendát az erdőségekből úsztattak le a nagy esőzések alkalmával és a gázlóknál azokat kifogták. A folyócskának is a Hangony, azaz Sárga folyó nevet adták, mivel az ott bővelkedő vörösagyagból való habarcs sárga színű volt. A függőhidas gázló melletti torkolatvidéken összerakott talpasházak csoportjának az Ordosz nevet adták.
A harmadik medvetoros év végeztével már csak akkor kellett vadászatra menniük, ha a megszelídített háziállatok nem látták el friss hússal a kis közösségeket, amelyek egyre szervezettebbek lettek.
5 évet engedélyeztek arra, hogy 240 hátrahagyott ifjúval építsék ki a 24 Hun Törzsszövetség melegvíz források környéki új szállásait, hogy a szellemi áramlatok elől való kitérés során később legyen hová áttelepülni.
Parajd ulcsák-sámán, aki a székihunok fővárosából indult el, egész otthonosan érezte magát a részére kijelölt hegyvidéken és sok boldoganyás házat építtetett díszes kapukkal mind a száz vitéze részére, s a nevéről Parajdnak nevezte el a települést.
Felesége, a Hunnor városi ősistenanya nevét viselő Ilona aranyasszony kisleányával, Uzonykával visszamaradt. Ezen hegyes vidéket elnevezték “Ilona országának". Ilona aranyasszony Parajdon épített központi sátorpalotát, Ilona aranyröges országában.
Biked birodalmában Pilis, Harkács, Salsa és Tapolc gyermekei annyira elszaporodtak, hogy az őslakó tarkósok az ordoszi kalandozók beszédét elsajátították, mivel azok nagyobb szókinccsel rendelkeztek. Így későbbi kalandozó lovasaink a nyelvüket mindig megértették.
Minden századik év táján Ordoszból újabb csoportok indultak nyugat felé, hogy az őslakó tarkósok és a beolvadt kalandozók betegségek és vadászatok miatt megcsökkent létszámát, vagyis a Tarkós törzsek hiányait vállalkozó szellemű ifjakkal feltöltsék.
Kerka beavatott ifjúsági fősámán utolsó látogatása során minden településre alkalmas helyet felkeresett, majd a róla elnevezett folyó partján egy búcsúzó medvetort tartott. A szigorú telet Biked melegvizes tavánál töltötte. A sámánok tanácsában a következő parancsot hagyta:
“Észak, kelet, dél és nyugat felé való
kalandozásnál a Tarkós leszármazottakat mindig keressék fel és Ordoszban ezen
látogatásokat a beavatottak a titkos-rovások gyűjteményében megörökítsék! Mivel
az időt megállítani nem lehet, az utánuk következő beavatottak látni fogják,
hogy ha a magasabb tudású ataiszi népet üldöznék, a melegvizes forrásoknál az
Égiek 24 Törzsszövetségének népei örök menedéket találnak!"