Anonymus (Pósa András)

II. Endre legbizalmasabb embere Pósa Pál volt, aki az Aranybulla megszerkesztésében is fontos szerepet játszott. Kis unokaöccsei gyakran meglátogatták a budai palotájában. Ugyanis ez a kilenc testvér nagyon korán árvaságra jutott, s Pósa Pál vállalta a gyámságukat. A testvérek egyike, a kis Pósa András a Gömör-megyei Radnót községben született 1210-ben. Testvérét, Gyulát Pósa Pál a jászvásári domonkosoknál neveltette, András pedig a rimaszombati cserepesekhez került mesterséget tanulni. Amikor András a nagybátyjánál járt Budán, gyakran találkozott Béla kiskirállyal, akinek hamar elnyerte a bizalmát, mert rendkívül eszes fiú volt.

1235-ben Csadaj mongol vezér elindított egy ötéves sámánképzést Bugátban. Ezen IV. Béla királyunk is képviseltette magát, hiszen Pósa Andrást küldték el rá. A képzés 1230-1235 között zajlott, ahol András Bajdar sámán néven szerepelt és igen előkelő helyezést ért el. Mivel kerel-palóc nyelvjárással beszélt, Kuma-Magyar­földön keresztül jött vissza Jászvásárra, majd 1235. október 10-én érkezett meg Budára. Magával hozta Csadaj fősámán szövetségi felhívását is, amely az alábbiak szerint szólt.

 „Égi eredetű Kabul kagán, Mennyei eredetű Kutula kagán elgondolása szerint, az Égi eredetű Agaba-Bilge parancsára az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig kell kiterjesztenünk a Hun Törzsszövetség határait. Kitajek sárga hite, Mohamed zöld hite, Róma fehér hite kéjelegve gyilkol bennünket, megbocsátást és dicsőséges mennybe­menetelt ígérve öldöklő híveiknek. Hazudnak, mészárolnak és lopnak, azt gondolva, hogy imaszerű mormolásukra képzelt isteneik mindent megbocsátanak. A mi békességre törekvő Égi eredetű népeink ezt tűrték. De most végre kell hajtanunk Agaba-Bilge parancsát! Napnyugaton Béla király uralkodjék!"

Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a mongol szövetségesek felhívást intéztek a magyar törzsszövetség felé azzal, hogy mint a a 24 Hun Törzsszövetség tagjai, vegyenek részt az egyik nagyvíztől a másik nagyvízig, azaz a két óceán közötti teljes terület elfoglalásában. Ennek fejében a mongol vezetés az így kialakuló óriási birodalom nyugati részének kormányzásával a mindenkori magyar királyt, mint szövetséges vezetőt bízná meg.

Ezt követően András a Pósa Pál által megszervezett kancelláriában dolgozott, mert nagybátyja látása már igen meggyengült. 1236. január 25-én megnősült, Radnóti Piroskát vette feleségül. A székely Radnai havasok alatti kastélyában 3 fiuk született. Piroska azonban 1240. májusában meghalt. A gyerekeket a székely-úz rokonság nevelte, mert András folyton úton volt Jászvásár és Buda között, majd Csadaj kérésére két évre Karakórumba vezényelték. Gyakorlatilag ő szervezte a két uralkodó közötti levelezéseket.

Batu kán 1237-ben átlépte a Volgát, és 1240-ben elfoglalta Kevevárát, azaz Kievet. Ekkor érkezett meg Pósa András Csadaj fősámánnak az 1240. évre szóló üzenetével. Ebben arról is értesítették Bélát, hogy Batu kán a német síkságon nyugatnak tart, ő pedig Dunna asszony folyama mellett induljon meg nyugat felé, míg Kadan Bizánc felé vonul. Dzsingisz kán hangsúlyozta, hogy ő nem akarja meghódítani Magyarországot, hanem a Nagyvízig minden területet magáévá akar tenni. Hódításuk után pedig ezen területnek ellenőrzését az Árpád-házi királyokra bízza. Ezen levélváltásokat Pósa és Köttöny intézte. Azonban egy kis hiba történt. Miután Pósa első felesége meghalt, egy palóc vitéz-sámán előkelőség lányát vette feleségül, aki a harmadik gyermeke születésénél gyónás közben elárulta a gyóntató német papnak a mongolok terveit, ezért Köttöny hírvivői kivégezték az asszonyt. Ekkor Pósa András a mongol tervek ellen hangolódott és jelentése alapján az Aranyasszonyok kegyhelyének szigetén a felbőszült nemesség és papság Köttönyt és udvartartását kivégezte.

IV. Béla a nyugati hatalmakhoz és a pápához fordult segítségért, de annak nem volt semmi eredménye, sehonnan sem kapott segítséget. Mivel a nemesek vonakodtak részt venni a mongolok elleni csatában, a király úz csákányosait fegyverbe szólította. A csákányos vitézek kenyéradójuk, IV. Béla mellé álltak, az erőtlen nemesi sereg gyávasága miatt közrefogták a királyt és kiszabadították a mongol sereg gyűrűjéből és környezetével úz-földre menekítették, majd az úz csákányosok elkísérték a királyt Nyitráig. Innen II. Frigyes osztrák császárhoz ment, de az minden segítséget megtagadott tőle, sőt zsarolni kezdte. Ekkor is a csákányos vitézeinek kellett kimentenie az osztrákok keze közül. Sopronnál és Zágrábnál újból harcra került sor az úz csákányosok és a betolakodó osztrákok között. Boszniában várta a királyt a két Pósa és Dalmácián át a palóc csákányosokkal Veglia szigetére menekítették családjával együtt. A dalmát városokban nem volt biztosítva az életük, mert mérgezéstől kellett tartani. Pósa András Dalmáciában bevárta a mongol portyázókat és Csadaj fősámán arany pajcájával igazolta, hogy sámánképzésen megfigyelő szolgálatra kapott parancsot. A mongolok megkérdezték tőle: „Merre menekült a szószegő király?" Pósa András megadta az irányt Zágráb felé, ahogy a mongol tervek szóltak. A mongol harcosok megcsókolták az aranypajcát és Csadaj nevét tisztelettel kiejtve ellovagoltak.

Ilyen pajcát csak olyan sámán, vagy mongol követ kaphatott, aki legalább öt nyelven beszélt. Pósa András a harcos járőrnek minden tagjával tudott beszélni. Gyorsposta futárral hír érkezett Ogotáj nagykán haláláról és a mongol vezérek torzsalkodásairól, ezért Batu kán minden hadműveletet megszüntetett. A Bizánc helyett Erdélybe bevonult Kadan is visszafordult. IV. Béla a tatárjárás után Pósa Andrást papneveldébe küldte, majd utána megtette belső titkárának és a Kancelláriába osztotta be. Az országépítés befejezésével - amikor már Pósa András látása is gyengülni kezdett - nagybátyjához küldte Boszniába. Annak halála után 1260-ban utódjává tette a püspöki székben, és mint az Árpád-ház püspöke, IV. Béla titkos tanácsosa lett. A megbékélés végett Pósa András ekkor fejezte be a kerel-úz jellegű palóc Gestát. IV. Béla tudott róla, helyeselte is a nemesség eredetéről szóló megemlékezést, mert nagyot csalódott a keresztény világban.

A mongolok vezetése 1270-ben halálra ítélte Pósa Andrást az aranypajcával való visszaélés miatt. Kubiláj tatárokat küldött a felkutatására, akik 1271-ben Boszniában kivégezték, mert 1240-ben nem hajtotta végre Csadaj parancsát, azaz nem tudta IV. Bélát rávenni, hogy ő is induljon meg a nyugati kereszténység világának meghódítására. A közismert palóc Gesta, a székelyek, a nyékiek, a madzsarok és a badzsirtok Gestája is kikerült Kambalukba, Kubiláj édesanyjához, ahol a palóc Gestához befejezésként Ungika szojorgaktani a Gesta rovóiról az alábbiakat tette hozzá:

„A Palóc névadó szerint Pósa Pál 1176-ban Gyertyaszentelő napján született Radnóton a Pósa nembéli Bátka-Bolyk vitéztől és Andrási Katalintól, a Csák nemzetségből, akiknek igen sok gyermekük volt. Pozsonyban az agglegény szentgyörgyi és bazini gróf a fiává fogadta. Ennek eredményeképpen később ebbe a grófi családba nősült be. Korának egyik legkiválóbb egyházi és világi szónoka volt. A Bizáncban nevelkedett III. Béla tájékozódás céljából felvette a kapcsolatot a mongolok törzsszövetségével. Pósa Pált keresztfiává fogadta, aki így a környezetében nőtt fel. 1190-ben elsőnek őt küldték Bugátba sámánképzésre, majd később, 1195-ben a Kurszán nembéli Üröm vitézt. Pósa Pál legfontosabb feladata a budavári királyi Kancellária megszervezése volt. Imre király 1196-ban Turcsi rimalányt, 1200-ban Zernye rimalányt, 1205-­ben a Csák nembéli Masát, 1210-ben a Pósa nembéli Gácsot, míg 1215-ben Turcsi rimalányt Karakórumba küldte. 1220-ban II. Endre a Deédes nembéli Mohos vitézt és a Csák nembéli Ungikát küldte Bugátba és Karakórumba. Ungika Dzsingisz-kán legkisebb fiához, Tolujhoz ment feleségül, annak öt fiút és három leánygyermeket szült. Fiai közül Möngge és Kubiláj lett a Mongol Törzsszövetség uralkodója."

IV. Béla azt remélte a Gestától, hogy felkelti a főpapok érdeklődését azon Arvisura nyomok iránt, amelyeket a papság a rovások kiirtása során megsemmisített. Mindezeken kívül a Gesta szemrehányást is jelentett a nyugati világnak, mert teljesen megsemmisítették a rovásokat.

Vissza