„Kaltes-asszony szekerén”
- a szíriusziak szerepe az emberiség fejlődésében -
(A Tatai Universitas tábor 2004. évi előadás anyaga)
Számos kutató és szaktudós elgondolkodott már azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az emberiség ilyen hihetetlenül rövid idő alatt jutott el a kőbaltától a mai fejlettnek mondott technológiákig. Hisz egyáltalán nem indokolt az emberiség ilyen gyors ütemű fejlődése. Ugyanilyen érdekes kérdést vet fel már magának az emberi fajnak a keletkezése is a Földön. Ha valóban a majmoktól származnánk, akkor még mi is a fákon kellene, hogy ugráljunk, vagy a majmoknak kellene autóval, repülővel utazniuk. Ha azonban hajlandók leszünk tudomásul venni, hogy más civilizációk milyen komoly segítséget nyújtottak ehhez, akkor talán érthetőbbé válik a földi emberiség ugrásszerűen gyors fejlődése is.
Az egykori magyar és rokontörzsbeli rovósámánok által leírt őstörténetben, az Arvisurákban mindvégig említés történik a földönkívüliekről, illetve azok egy csoportjáról a kaltesiekről. Ezen írott emlékünkben szinte napjainkig folyamatosan végig lehet követni a földönkívüliekkel kapcsolatos eseményeket, hogy mikor milyen számban érkeztek ide csoportok és milyen céllal. Már csak azért is érdemes az Arvisurákat alapul venni, mivel az arvisura írásának a hagyománya is a földön kívülről származik, csakúgy, mint maga a rovásírás. Ugyanakkor ezen emlékek szerint nekünk magyaroknak, illetve a magyarok mindenkori szellemi vezetőinek különösen szoros kapcsolata volt velük.
Az Arvisurák a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Először Arvisura-Anyahita, azaz a magyarok Nagyboldogasszonyakezdte el lejegyezni, még az özönvíz előtt, őseink akkori hazájában, az azóta elsüllyedt Ataiszon. A feljegyzések tőle kapták a nevüket, melynek jelentése Igazszólás. Az Arvisurákat agyag, kő vagy aranylapokra vésték rovásírással, melyet szintén ő tanított meg az emberiséggel. Így aztán a hagyomány továbbra sem szűnt meg, mert a Beavatott Központokban kiképzett rovósámánok azóta is folyamatosan megörökítik a hunokkal és rokon törzsekkel kapcsolatos minden fontos eseményt – bizony még napjainkban is!
1998-ban látott napvilágot Paál Zoltán: Arvisura – Igazszólás című kétkötetes monumentális gyűjteménye, a Püski Kiadó jóvoltából. Ez a hun-magyar törzsek Ószövetségének is tekinthető, mert a több mint 6000 évre visszatekintő írott, igaz történelmünket foglalja magában. S mi több a Bibliához hasonlóan az Arvisura is többszörösen kódolt szöveg, azaz túl az elsődleges mondanivalóin, a sorok mögött is fontos információk bújnak meg, mégpedig a teremtéstanra, a kozmikus tudásra vonatkozóan, melyet még csak kevesen látnak és értenek.
A kiadás alapjául szolgáló tekintélyes mennyiségű kéziratot a manysi nép fősámánja, Szalaváré Tura adta át a második világháború idején a palóc származású Paál Zoltánnak, aki maga is rovósámánná vált. Az Ural környékén őrzött rovások az egykori leghíresebb Beavatott Központ, Ordosz begyűjtött anyagából származnak. Természetesen ebben a könyvben nem szerepel az összes létező rovás, csupán annak egy része. Ezek többségét ugyanis még nem engedélyezték kiadni, hiszen olyan információkat tartalmaznak, melyre a mai emberiség még nincs felkészülve, megérve és sokakban ellenérzéseket váltana ki. Márpedig az Arvisuráknak nem ez a célja és rendeltetése.
Az Arvisurák tanúsága szerint a földönkívüli civilizációk küldöttei abszolút segítő szándékkal érkeztek ide, hiszen nemhogy az akkori emberiségnél, de a mai legfejlettebbnek mondható civilizációknál is sokkal előrébb jártak – mind technikailag, mint szellemi szinten egyaránt. Ezen idegeneket csak mint Kaltes-asszony Birodalmából származó embereket emlegetik a rovásokban. Mindenkit szeretnék óva inteni attól a hibától, hogy Kaltes-asszonyt egy fejkendős néniként képzelje el, hiszen valójában ő egy magas szintű szellemi lény, akinek feladata az univerzum egy bizonyos szektorának a felügyelete. Ebben a bizonyos szektorban található - többek között - a Szíriusz-rendszer is, s leginkább erről a helyről érkeztek látogatók Joli-tórem (azaz a Gaia-ként is ismert szellemi lény, a Föld-anya) bolygójára, Földünkre. Azt, hogy Gaia, avagy Joli-tórem a Föld anyja, meg lehessen érteni, a következőket kell látni: minden lélek össze van kötve a Teremtőjével, azaz minden földi lélek fluidszálas összeköttetésben, kapcsolatban áll a Föld lelkével (Gaiával), a Föld pedig a Nappal, pontosabban a Napszeránnal, így alkotva egy hierarchikus rendszert. Mellesleg éppen ebből ered az őseink „napimádata”, ami abszolút nem egy bugyuta vak hitet jelentett, hanem óriási tudást.
Kaltes-asszony számos nép emlékezetében még ma is él. Ezt tanúsítja az alábbi idézet is, amely A három próféta könyvéből származik (a Fejsze tana):
„Mikor Jósua megérkezik Ádám jósbarlangjához, éppen Szíriusz-ünnepet tartanak, a nők kutyaálarcot viselnek (a Szíriusz a Nagy Kutya csillagkép főcsillaga), s a Nagy Istennő, Kaltes asszony tiszteletére ezen az éjszakán bárkinek odaadják magukat…
…Ezt mutatja meg Jósuának a főpapnő, majd azt mondja neki: tudom ki vagy, de lásd, mindazok, akik nem fogadják el Kaltes asszony hatalmát, azok bűnösök, és el is buknak.”
A kaltesiek tehát a Szíriusz-rendszerből jöttek. A Szíriusz-rendszer egyébként egy két napból és 14 bolygóból álló rendszer, a Nagy Kutya csillagkép Alfa csillaga. Ezt a székelyek már ősidők óta Sánta Katának nevezik, mivel a Szíriusz Alfa és Béta egy kettőscsillag, s ezek egymással kacsázó mozgást mutatnak az égen, ami viszont szabad szemmel nem látható. Igencsak elgondolkodtatónak tűnik, hogy vajon honnan eredhet ez az elnevezés, ha egyszer szemmel nem érzékelhető ez a jelenség. Nos, azt hiszem, az Arvisurák erre kellő magyarázattal szolgálnak. A Szíriusz-rendszer kb. 8,66 fényévre van tőlünk. Ebből talán értelemszerűen következik, hogy igencsak fejlett űrutazási technológiával rendelkezhettek már az első földreszálláskor is, hiszen ekkora távolságot, ráadásul rendszeresen megtenni aligha lehetne a mai földi technológiákkal. Nyilvánvaló, hogy valamilyen módon térugrást tudtak végrehajtani. Nem véletlen, hogy a rovások szerint mind szellemileg, mind technikailag kb. 10.000 évvel járnak előttünk.
Érdekes, hogy a rovósámánok leírásai szerint a kaltesiek biológiailag nagyon hasonlítanak a földi emberekhez, csak egy-két fejjel magasabbak. Mielőtt beavatkoztak volna az emberiség biológiájába, csak kétféle vércsoport létezett a bolygónkon, és a velük való genetikai keveredés folytán alakult ki négyféle vércsoport a Földön.
Más aspektusból is van kapcsolatunk a Szíriusz-rendszerrel, hisz egyes tudósok felfigyeltek arra, hogy a naprendszerünk sem egy egyenes mentén halad át az űrön, hanem egy un. csavarminta, azaz spirál szerint. Efféle spirális mozgás csak akkor mehet végbe, ha gravitációsan egy másik nagyobb testhez, rendszerhez kapcsolódunk, mint pl. egy másik naprendszer. A csillagászok tehát kutatni kezdtek, hogy mi gyakorolhat ilyen jellegű vonzást a naprendszerünkre. Végül azt kapták eredményül, hogy a Szíriusz A-val és a Szíriusz B-vel vagyunk kapcsolatban. Együtt mozgunk az űrben, egy rendszert alkotunk velük, érthető tehát, hogy bizonyos szinten a sorsunk is összefonódik az övékével.
Először talán menjünk vissza az időben jó messzire, hiszen már az emberiség teremtésére vonatkozóan is napvilágra kerültek olyan információk, mely szerint a szíriusziak ebben igen komoly szerepet játszottak. Aki olvasta Zecharia Sitchin könyveit, azok számára ez ismert lehet. Sitchin összefoglalta az emberiség keletkezésének körülményeit, méghozzá a több mint 5000 éves sumér feljegyzések alapján. Ezek a táblák olyan eseményekről is beszámolnak, amelyek sokmillió évvel ezelőtt történtek, az emberi faj származását pedig kb. 300.000 évre vezetik vissza. Ezek szerint a Marduk bolygóról jött Nefilimek, valamint a Szíriusz B harmadik bolygójának lakói voltak a fajunk megteremtői. Az első emberek pedig Afrikában éltek, s érdekes módon ugyanerre a következtetésre jutottak azok a kutatók is, akik több száz méhlepény begyűjtésével végeztek genetikai vizsgálatokat és megállapították, hogy az egész emberiség egy ősanyától és 3 ősapától származik, mégpedig Afrikából. Gyökereinket pedig kb. 180 ezer évvel ezelőttre vezették vissza. Érdekes módon Szaúd-Arábiában úgy tartják, hogy ott van Éva ősanyánk sírja, ennek helye be is van jelölve és évről évre rengeteg ember zarándokol el ide. Ami viszont döbbenetes, hogy ez a bizonyos csontváz mintegy 120 méter hosszú!
Nem éppen szokványos méretű csontváz, talán nem is földi eredetű…
A sumérok tehát úgy tudták, hogy a szíriusziaknak köszönhető a létünk, de nemcsak ők, hanem pl. a bolygó túlsó oldalán élő, közép-amerikai indiánok is hasonló ismeretekkel rendelkeznek az emberi faj eredetére vonatkozólag. Elbeszélésük szerint a bibliai Édenkert idején Neander-völgyi emberek éltek a Földön. Amikor az ember fejlődni kezdett, a feje egyre nagyobbá vált, az agy tömege fokozatos növekedésnek indult, mivel akkor még az agy tárolta el az összes genetikai információt. Ahogy a fejméretek nagyobbak és nagyobbak lettek, egyre komolyabb gondot okozott az utódok megszülése, olyannyira, hogy az egész faj továbbélése megkérdőjeleződött. Ekkor jöttek el a földönkívüliek, a Szíriuszról, a Plejádokról és az Orionról. Saját génjeiket egyesítették a földi emberek génjeivel, hogy mindkét faj fennmaradhasson, de egy olyan új formában, amely különbözött mindkét korábbi fajtól. Az emlékek, melyeket az agyunkban tároltunk, átkerültek a DNS-be, így az agy méretének nem kellett tovább növekednie. Ily módon valamennyien kettős ősiséggel és genetikus emlékekkel rendelkezünk. Valójában a DNS-nek is ezért van két ága. Eredetileg az egyik szál tartalmazta a mi földi emlékeinket, a másik pedig az égi őseinkét. Ez az újonnan létrehozott faj lett a homo sapiens. Az indiánok - mint látjuk - már rég magyarázattal szolgáltak a bizonyos „hiányzó láncszemre”, amely előtt tudósaink nagy része még ma is értetlenül áll. Ez tehát az oka annak is, hogy a bennszülött népek – szerte a világon, nemcsak Amerikában – eredetükkel kapcsolatban a csillagokról és az ősi égi istenekről beszélnek. A maják, a sziúk, a cherokee-k, csakúgy, mint pl. az indonéz, vagy ausztráliai őslakosok mind azt állítják, hogy a csillagokból származnak.
A legelső földönkívüli leszállást az Arvisurák Kr. e. 12.600 körül említik, majd újabb csoportok érkeztek több hullámban is. Ennél azonban már jóval korábban itt kellett, hogy járjanak, mivel a Tűszerzés története idején, ami egyébként Kr.e. 13.508-ban volt, már fejlett városi képet festenek a szereplők köré, ugyanakkor az első ideérkező szíriuszi csoport még fán élő ősemberekkel találkozott. Ez érthető is, hiszen a fákon lakó majomemberek még aligha készíthettek bármiféle feljegyzést is különös látogatóikról, nyilvánvalóan erre csak jóval később, az írás megismerését követően kerülhetett sor. Ugyanakkor nem ők voltak az első földönkívüliek, akik kultúrát hoztak a Földre, ez csak egy újabb fejezetet jelentett számunkra. Mivel a Földön az egyes pólusváltással járó kataklizmák kényszerítő hatása miatt eléggé elvadult állapotok uralkodtak, így a földönkívüliek többnyire tanító, fejlődést elősegítő szándékkal érkeztek ide. Talán volt eset néhány ellenpéldára is, de a Földet körülvevő erős védelmi rendszernek köszönhetően szerencsére nem ez volt a jellemző.
Egy egykori rovósámánunk az alábbiakat jegyezte le a szíriusziak idelátogatásának okáról:
„A Világfelügyelő Aranyfejedelem hamar rájött, hogy Kaltes-asszony földjén az emberek sokkal okosabbak és fejlettebbek, mint Joli-tórem birodalmában. Annak is megtalálták a gyógymódját, hogy ne pusztuljanak el annyian a járványos betegségekben. Ezért Hadúr-tórem olyan repülőket szerkesztett, amelyiken Kaltes-asszony birodalmából Joli-tórem földjének tájait meglátogathatják. Ugyanis az ősvízből ott is olyan élőlények fejlődtek, mint Kaltes asszony földjén, csak az értelmük volt elmaradottabb. Ezért a Világfelügyelő Aranyfejedelem által szerkesztett szekérrel látogatást tettek Joli-tórem földjére.”
Az egyes kaltesi csoportok különböző feladatok elvégzése céljából érkeztek ide:
Az első csoport (i.e. 12.788)
„A fáról leszállt, négykézláb szaladozó, de a fákon ügyesen mozgó emberkeverékeket 2 lábra állították. Idővel valamennyien emberekké váltak, de fenntartották az emberevést. Ez a csoport megszervezte a csoportokban való élést és vadászatot. Alacsonyabb szintű, szétforgácsolódott képességű beavatottaik voltak. Ezek az emberek hittek a tündérekben, ördögökben, különböző égi jelenségek szellemeiben és az istenekben.”
A második csoport (i.e. 12.679)
„Barlangokba kényszerítette a vérfertőzésben együtt élő, vadász-halász csoportokat. A téli, vagy esős évszakokban a barlangokban leltek menedéket, ahol már tartalék élelmet is gyűjthettek. Sövény és karám építésével önvédelemre is berendezkedtek. Az éghajlat-változások alatt a vadászok újabb barlangot kerestek és a csoportot minden ősszel áttelepítették. Bevezették az Isten mellett az ősök tiszteletét és nekik a barlangokban emléket állítottak.”
A harmadik csoport (i.e. 12.577).
„Ez a csoport a folyó vagy állóvizekben cölöpvárakat épített, s ez által az emberevést gyakorló első 2 csoport igen kevert beállítottságú tagjait igyekeztek maguktól távoltartani. Tisztelték a Vizek-Istenasszonyát és a kígyók, gyíkok, békák ördögfiókáit igyekeztek elkerülni. Hittek a lélek erejében.”
A negyedik csoport (i.e. 12.457)
„A kaltesi tudományokat hozta magával. Az első három csoporttal érkezőket rábírta arra, hogy a fákról, barlangokból és cölöpvárakból előmerészkedjenek és a dombtetőkön építsenek fából gerenda-várakat, földbevájt élelmiszer tárolókat és paticsházakat.
Hittek az élet-lélekben és a szabaddá lett lélekben. A kaltesi pap sámánokat képeztetett ki. Alsórendű papságként a sámánvilág volt az összekötő kapocs az Égiek és a földi lelkek között. Sámánjaik révületbe esve esetleg kevés légyölő-galóca segítségével igazságot hirdettek az Égiek nevében. Imádták a házi isteneiket, és az Égieket. A bűneiket meggyónták. A Szenthelyeken búcsúban vettek részt.”
Az ötödik csoport (i.e. 12.373)
„Már kegyhelyeket, keremeteket alkottak a közösségi, lelki-élet fejlesztésére. Harang jelzésével hívták az Istenben hívőket az Égi-igék meghallgatására. Szánták-bánták a bűneiket és a táltos, vagy pap hirdette az Égi-Atya kegyelmét. A papok és táltosok szerzetekbe tömörültek és a szerzetesek képezték ki a papságot és a táltosokat. Arbagjaik betegeket gyógyítottak, csonttöréseket és koponyalékelést is végeztek. Természetes gyógyfüvekkel csodaszereket készítettek. Szervezeteik vezéreket, táltosokat és tárkányokat képeztek ki.” (Megj.: tárkányok=kézművesek)
„Ennek a csoportnak a keretén belül akadtak olyan beavatottak, akik nemcsak tudták az Égi-járművet vezetni és szerelni, hanem az ércdúsulás fém anyagából megkíséreltek rezet, ónt és egyéb, dúsulásból előállítható fémeket olvasztani. Az Égi-jármű maradványait alkotó helyiségnek felhasználták. Így születtek meg a földmunkáló eszközeik és az Isten dicsőítésére hívó harangok. Az első tárkány Góg mesterember személyében a Kékleny-hegységben igen közkedvelt személyiség volt.” (Megj.: emlékezzünk Ady versére: „Góg és Magóg fia vagyok én”)
A hatodik csoport (i.e. 12.281)
„Már igyekezett a fémeszközöket és főként a szerszámokat szaporítani. Ezek segítségével új Templomgazdaságok épültek. Ünnepélyes alkalmakkal üstökben főztek és mellőzni lehetett a forraló köveket. Minden településen tűzőrzőket szerveztek és bevezették a 10 házas mezőgazdasági egységeket, amelyek egymástól futásnyi távolságra épültek. A Tizedek központjában a Század Bazárja volt a pateszikkal és a Lugal-nagyemberekkel, akik az élelmiszerek raktározásáról, valamint a tizedes faluk védelmezéséről gondoskodtak. Ehhez tartoztak még a háziasított állatok külső-gyűrűs karámjai és a bőrök-gyapjúk begyűjtő helyei, ahol egyben a csonteszközök szállításával is foglalkoztak, a vadászhalász kunyhók övezete, amely a százas falvak szövő-fonó és feldolgozó helyek tárkány megbízottját a munkájában támogatta.”
A hetedik csoport (i.e. 12.069)
„Kaltes-asszony Birodalmához hasonlóan megszervezte a 100 század kisfejedelemségét, amely a Templomgazdaságok és 10-es mezőgazdasági falvakmellett már a fémek előállításáról és az egymás közötti kereskedelemről is gondoskodott. Külső övezetekben alkották meg a keremetek sokaságát és a Tűzszerzési-ünnepélyek hegyi-összejöveteinek a Kegyhelyeit.
A legerősebb szellemi képességű beavatott lett a Tanfejedelem, aki az 1-től 25 erősségű beavatott fokú társadalom kiképzését minden téren irányította. Eleinte csupán pateszi, sámán és pap-képzések folytak, de később a tárkány és lovas-képzéseket is bevezették. Utána a testügyességi és gyógyító, majd legvégül a beavatottak képzését is elősegítették. Ezen nyolcas képzéseknél versengésekkel zárult a felnövekvő ifjúság képzése. A szellemi és testi tudásban és ügyességben, a szellemi másvilág, valamint újjászületés tudományában való versengésben az Öregek Tanácsa megállapította, hogy ki rendelkezik Égi és táltos hatalommal. Ezen kiváló tulajdonságokkal rendelkező első ifjút Ifjúsági Fejedelem hatalommal ruházták fel.”
A nyolcadik csoport (i.e. 11.867)
„Az ő érkezésükkor tisztázódott Kaltes-asszony Birodalmában a háborúmentes élet végső megoldása és a TEN Égi-eredetű, emberséges tanának végrehajtása. E feladat Joli-Tórem Földjén való betöltését Anyahita három legkisebb fia, Úrnak, Él-nek és Van-nak a kiképzése által véglegesítette.”(Megj.: Anyahitáék csoportja már a 11. csoport volt).
A kilencedik csoport (i.e. 11.765)
A tizedik csoport (i.e. 11.663)
A tizenegyedik csoport (i.e. 8.508) – Arvisura Anyahita és társai érkezése a Földre
A tizenharmadik csoport (i.e. 3970) – Havaruti nagyszala egy kaltesi csoport részvételével (Megj.: a nagyszala jelentése birodalmi nagygyűlés)
Üzbegisztáni sziklafestmény Kr.e. 2000-ből.
Az égen két nap – akár a Szíriusz-rendszerben
Mindegyik csoport hozott magával különböző gabona- és egyéb vetőmagvakat, gyógynövényeket, hogy a földi lakosság bővebb terméshozamot érjen el, vagy hogy egyes betegségeket gyógyítani tudjanak. Nem egyszer néhány állatkölyköt is magukkal hoztak, s így kerültek a földünkre pl. az első pulikutyák vagy éppen a delfinek is. Ez hát a magyarázata, hogy a tudósok miért is nem találják az evolúciós őseiket.
„Mivel legtöbbször csak férfiak jöttek Földünkre, ezért az égi férfiak a Földünk asszonyaival párosodtak. Eleinte minden ötödik gyermekük vagy kígyó-testű és ember-fejű, vagy medve-végtagú és ember-ábrázatú volt. Az ilyen torzszülötteket lakatlan szigeteken gyűjtötték össze. A kevésbé torzszülötteket településeik szélein őrségként alkalmazták, hogy az égiektől származókat védelmezzék. A csupán égiektől származók lettek a beavatottak, akik a magasabb tudománnyal rendelkező Kaltes-asszony birodalmának tudásával is rendelkeztek.”
Mint az előbbi Arvisura részletből is látható, a vegyes házasságoknak eleinte bizony kétes kimenete volt: vagy torzszülöttek, vagy nagyon okos beavatottak születtek. Ezen torzszülöttek közül sokan a régi mitológiák és népmesék szereplői közül köszönnek vissza. Őket tehát elszeparálták a többiektől, s nem hagyták, hogy újabb nemzedékeknek adhassák tovább a hibás genetikai kódjaikat. A kiemelkedően okos, sok esetben bizonyos paraképességekkel megáldott beavatottakra viszont komoly feladatok hárultak, hiszen mind azt a tudást, amit a szíriusziaktól átvettek, nekik kellett továbbítaniuk a helyi, náluknál jóval alacsonyabb szellemi szintű lakosság felé.
Ezek a vegyes származású, különös képességű emberek többnyire Óm-jelzésű beavatottak voltak. Mit is jelent ez? A manysik szerint minden embernek két lelke van: Lélegzés vagy Élet-lélek és Szabad-lélek vagy Vándor-lélek. Az Élet-lélek miatt álmodik az ember, és ez gyakran találkozik más emberek lelkeivel, azonban a halál beálltával ez megszűnik. A Vándor-lélek a halál alkalmával kiszáll a testből, majd új élet születésekor abba átköltözik. Létezik azonban egy harmadikféle lélek is, amit Árnyék-, Sámán-, Is- vagy Óm-léleknek is neveznek. Ez isteni eredetű lélek, és csak kevés embernek adatik meg, akik ezáltal különleges képességekkel rendelkeznek, pl. képesek a gondolatátvitelre, tértől és időtől függetleníteni tudják magukat. Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és beavatottak képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű háttérben agy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon. Ez nevezik Óm-jelzésnek. Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő szertartása is innen ered! A szentelt vízzel egy kereszt alakot rajzolnak a gyermek homlokára, utánozva ezzel az Óm-jelzést. A beavatottságnak is különböző fokozatai vannak, amit karátban mérnek. A legmagasabb, 25 karátos erővel bírt pl. Etana, Buddha vagy Jézus, de az 1982-ben elhunyt Paál Zoltán (sámánnevén Baraca) rovósámánunk is 21 karátos beavatott volt!
Óm-jelzés: lilás, ködszerű háttérben fényes kereszt alak.
Akinek nincs, az joggal mondhatja, hogy „halvány lila gőzöm sincs”.
Az előbb említett szíriuszi látogatások többsége Ataiszon, egy azóta már elsüllyedt földrészen történt. Hogy jobban megértsük az itt történt fejleményeket, érdemes kicsit jobban megismerkednünk ezzel a földrésszel.
A történelem előtti időkben több kontinens is létezett a ma ismerteken kívül. A Földet időnként megrázó kataklizmák bizony többször átrajzolták a bolygó felszínét. A köztudatban él is néhány ilyen ősi földrész, mint pl. Atlantisz, amely a mai Atlanti óceánon feküdt, vagy Lemúria, amely viszont a Föld éppen ellenkező oldalán, a Csendes-óceánon állt egykoron. Ez egy hatalmas földrész volt, melynek később egy része víz alá került, s ekkortól már Múnak neveztek. Mú tovább zsugorodása nyomán jött létre Ataisz, mely a magyarság szempontjából is a legfontosabb földrész. Nevét a Tórem mitológiából ismert Atya-Istenről, Ata-Isisről kapta. Ha megnézzük a térképet, még ma is láthatunk belőle egy kicsinyke részt, hiszen a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét.
Erre a bizonyos Ataiszra érkezett Kr.e. 8.508-ban egy idegen „égi-szekér”, amelyen egy Arvisura-Anyahita nevezetű nőszemély is utazott. Leszállásukkor az ataiszi Kékleny-hegység köveinek mágnesessége miatt meghibásodott a járművük, s a hegy falának ütköztek. Bár személyi sérülés nem történt, ám a hajót – a megfelelő alkatrészek hiánya miatt – nem tudták megjavítani. A csoport tehát kénytelen volt itt maradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek, pontosabban a korábban érkezett csoportok utódaival.
Anyahitának a szintén kaltesi származású Armogur volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű beavatottak voltak. Házasságukból sok gyermekük született: Armogur, Piroska, Agaba, Iréne, Uruk, Saka, Magóg, Tünde, Mitra, Éa (Éva), Úr (Úz), Él és Van. Az Anyahitáról elnevezett hegyen lévő templomgazdaság szentélyében éltek. Fiai közül Armogur szilárdította meg Ataisz birodalmában a fejedelmi hatalmat, s ő szervezte meg az ataiszi államot. Uruk fia vezette be az égiektől tanult biztonságos földművelést, a síksági csatornázásos és a lépcsőzetes növénytermesztést. Saka fia hajtotta végre az állatok megszelídítését, majdnem minden hasznosítható állatot háziasított s ezzel biztosítottá tette a mindennapi húsellátást. Agaba fia megszervezte az ataiszi, a kanak, indijó, maja és hun törzsek közöttikereskedelmet és elterjesztette Góg törzsének az iparcikkeit. Magóg fia a kalászos növényeket kezdte termeszteni és azokból kását, darát és lisztet őröltetett. Megtanította a régebbi beavatottaknak és az őslakosoknak ezek raktározását és feldolgozását. Piroska a nőket tanította az Égből hozott ételek elkészítésénekmódjaira. Éa Kaltes-asszony népével, azaz az anyabolygójukkal tartott folyamatos telepatikus kapcsolatot. A három legkisebb fia Úr, Él és Van különböző Isten-eszme és vallás megalapítóivá váltak. Amikor Van fejedelem 20 éves lett, a szellemi és ügyességi vetélkedőn is első lett, így jogot nyert arra, hogy új nevet vegyen fel. Ekkor kezdte el használni az Atom-Aton-Óton nevet. Ezen szíriuszi leszármazott férfi tiszteletére változtatta meg aztán a nevét IV. Amenhotep fáraó, mikor felvette az Ekhnaton nevet (jelentése: Aton tiszteletére).
Az Arvisurák térképvázlata Ataiszról
Arvisura-Anyahita is állandó telepatikus kapcsolatban állt szülőbolygójával. Mivel a legkisebb fia születését követően a lábaira lebénult, ezt követően kezdte el rovásírással leróni a Kaltes-asszony birodalmának hitvilágát és tudományát, amit aztán lemásolva továbbadtak minden törzs számára. Tehát tőlük származik az első képírás is, amire megtanították a környezetükben élő embereket, s ez terjedt később tovább, amit egyes csoportok aztán a saját igényüknek megfelelően továbbfejlesztettek, átalakítottak. Anyahita 40 éves koráig a különböző csoportok kiképzését irányította. Az egyistenhit és a világ teremtésének tana is az ő családján keresztül került hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi vallásnak az alapja innen ered, csakúgy, mint pl. az újszülöttek névadása is.
Anyahita legkisebb gyermekének, Vannak született egy kisfia, akit Magyarnak hívták. Van nagyon jól látta azt, hogy a földi emberek egy parányi kis jólétért is képesek becsapni egymást, s hogy sokszor a legapróbb dolgok miatt is képesek veszekedést, sőt háborút szítani egymás között. Ezért a fiát, Magyart szemelte ki arra a feladatra, hogy élete során eme problémákat majd megoldja. A kaltesi tudományokkal felvértezve, és Anyahita ősanyánk erős hite alapján megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat. Az ő hitrendszerének követőit kezdték el magyaroknak nevezni. Ezek az emberek tehát nem egy törzsből származtak, hiszen a béke jegyében mindenkit befogadtak maguk közé. Ezek a magyarok Joli-Tórem Kegyhelyének domboldalain és Anyahita síkságának nagyobb részén éltek Ataiszon. Nagyon csendes és szorgalmas népek voltak, akik hittek a Jó és a Rossz, a Világosság és a Sötétség harcában.
„Ezen a vidéken Anyahita tanítása szerint egyisten hívő jó emberek éltek, akikhez más törzsek ifjúsága is csatlakozott és a jó és rossz szomszédi viszonyt az Égiek törvényei szerint rendezték. Ezek nem képeztek külön törzset, hanem mindannyian a jó-emberek Ős-magyar Egyházának követői lettek. Ezért ezen közösségnek a tagjai nem veszekedtek és nem háborúskodtak. Egymást a Magyarok-Östenének tanítása alapján szerették.”
Ataiszon aztán még számos olyan intézkedést bevezettek, amelyek a szíriusziaktól származtak. Így például először Armogur fejedelemségében eltörölték a halálos ítéleteket. A súlyosabb bűncselekményeket azzal büntették, hogy a kárt okozókat akár életfogytiglani zárt munkára ítélték, melynek értelmében a később hiányokat szenvedő hozzátartozókat kártalanították, majd az elévült bűnöket megszüntették.
A Kékleny-hegység kézműveseinek javaslatára bevezették a 6-8-10-12 pergős közös alkotási időt, azaz munkaidőt, amely foglalkozásonként egyenlő életlehetőségeket biztosított.
Különböző képzési rendszereket indítottak el, úgy mint a négyéves tárkányképzést (kézműves), rimalányképzést (gyógyító, gondozó papnő), az ötéves sámánképzéseket, és a legtehetségesebb fiatalok számára pedig a hatéves beavatott képzést. Ezen szellemi kiképzéseken a hallgatók 5 féle eredményt érhettek el.
A táltosképzés 5 éves időtartama minden 20. évben összetalálkozott a 4 éves tárkány-bát képzés időtartamával, ilyenkor az un. Nagy-Süán vetélkedővel döntöttek arról, hogy ki legyen a lovasfejedelem, a táltos-fejedelem és a tárkány-fejedelem.
Anyahita csoportja hozta el a tűz által való fémmegmunkálás tudományát is, valamint különböző gyógymódokat, s a gyógynövények termesztését. Gyakorlatilag ez a család tanított meg bennünket minden olyan dologra, ami az emberiség kultúrájának kifejlődéséhez szükséges volt.
Számunkra, magyarok számára kiemelten nagy jelentőségű dolog, hogy a jelenleg a Szent Koronánkban lévő kövek közül 12 darab úgynevezett „beszélő kő” Anyahita hozományaként került Ataiszba, i.e. 8508-ban. Ezek nem akármilyen tulajdonságokkal bíró, - ahogy az Arvisurákban írják, - gondolatrezgésekre hajlamos kövek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mivel ezek a kövek a földön kívülről származnak, fluidszálasan össze is vannak kötve a származási helyükkel, így az egyfajta kommunikációs csatornaként használható. Ezért aztán akárki nem is tehette a fejére, csakis erős, arra érdemes beavatottak, különben fennállt a veszélye, hogy az illető megőrül, vagy akár meg is hal, mint ahogyan erre volt is néhány példa. Ez a legfőbb oka annak, hogy a Magyar Szent Királyi korona egyedülálló a világon.
A 24 Hun Törzsszövetség, illetve a magyarok beavatottjai ezzel a magasabban fejlett kultúrával mindig fenntartotta a kapcsolatot, kb. 100 évenként pedig ők is személyesen ellátogattak ide.
A római katolikus felekezet minden év augusztus 15-én megünnepli hazánkban a Nagyboldogasszonyt, de külön ünnepe van a Gyertyaszentelő Boldogasszonynak (február 2.), a Gyümölcsoltó Boldogasszonynak (március 25.), a Sarlós Boldog-asszonynak (július 2.) a Havas Boldogasszonynak (augusztus 5.), a Kisboldogasszonynak (szeptember 8.) is. Közülük a Nagyboldogasszony, a Kisboldogasszony és a Sarlós Boldogasszony ünnepe egészen 1948-ig egyben hivatalos állami ünnepnap is volt.
Ezen elnevezések alatt mindig Mária tisztelete folyik. Ezzel szemben a beható vizsgálatok egészen más eredményt mutatnak. Mária neve alatt lényegében ősi pogány istennők kultusza folytatódik tovább, amit az erőszakos térítések miatt ilyen módon próbáltak meg átmenteni a hivatalos egyházba Mária neve alatt.
De ki is volt ő valójában? Az Arvisurák szerint Arvisura-Anyahitát nevezték így, míg leányát Éát hívták – férjhezmenetelét követően - Kisboldogasszonynak. A fentiekben láthattuk, milyen komoly tetteket vitt véghez ez a család, s főként Anyahita, így aztán egy cseppet sem meglepő, hogy ekkora kultusza keletkezett. Nevét számos nép emlékezete és mitológiája a mai napig is megőrizte.
Arvisura-Anyahita, a magyarok Nagyboldogasszonya
Őseink a Boldogasszonyt az Anyaisten vagy a Teremtő nőies felével hozták kapcsolatba. A Magyar néphitben ő volt a szülés védelmezője és a vizek védője. Kedden, Boldogasszony napján ezért tilos volt mosni.
Már a sumérek és akkádok is tisztelték az ég királynőjét, Baudug istennő néven. Különösen erős volt a kultusza Babilónban, de számos kultuszhelye volt Mezopotámiaszerte. Imádták az uruki, agadei, assuri, ninivei Istárt, erőteljes hasonlóságot mutatva a későbbi Mária-kegyhelyek gyakorlatával. Ardvi Sura Anahitaaz ősi perzsa víz, termékenység istennője, a nők védelmezője, valamint a háború istennője is. Ugyanezt az istennőt Szíriában, Föníciában és Kánaán területén Anath, illetve Astarot néven tisztelték. Anahitát Ishtar istennővel kezdték azonosítani. Artaxerxes király uralkodása alatt (i. e. 436-358) sok templomot is felállítottak a tiszteletére (Susa, Ecbatana, Babilon). Templomai Iránon kívül Örményországban, Kappadóciában és Pontusban is voltak. Az elámiak Szala, vagy Anakhita néven tisztelik a vízforrások és termékenység istennőjét. Anahid avagy Anahith személye a legfőbb istennő a krisztus előtti örményeknél. "Élet-adónak", "Arany Anyának" nevezték. A perzsa mitológiában egy a Mount Hara-ból fakadó folyó, Aredvi is őrzi kultuszát (Irán). A parszi mitológiában Anahid vagy Náhid a női szellem,Ardiuzur a vizek szelleme, tőle függ az emberiség jóléte. A görögöknél Anaitisnek nevezik a vizek és a termékenység főistennőjét. Az ír mitológiában is meg lehet őt találni, mint Anu vagy Aine, valójában Anaea-nak is nevezték. A kelták kozmikus istennője Arduinna, a "legfenségesebb". A Zoroaszterek könyvében, az Avestában is szerepel Aredvi Sura Anahita, aki mindenek előtt a Vizek Őrzője.
Ataisz ősi lakói valamennyien értettek a kézművességhez, hajóépítéshez. 24 lapátos vitorlásaikkal többször neki is vágtak az óceánnak, hiszen a fokozatos felmelegedés következtében újabb és újabb földdarabok váltak lakhatóvá, amit a népesség növekedése miatt, illetve a nem várt estleges járványok, földrengések miatt célszerű volt folyamatosan feltérképezni és nyilvántartani.
Később ezeket a helyeket be is népesítették. Állatokat, növényeket vittek magukkal Ataiszból, s persze az otthoni kultúrát és hitvilágot is. Gyarmatbirodalmakat alapítottak a mai Egyiptom területén (Hikszosz-óm), továbbfejlesztve az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodóikat kúp alakú hegyek alá temették. A Mezopotámiában (Anina-óm) megtelepedettek magukat Úr népének, a rokon törzsek némelyike pedig sumírnak nevezte. De alapítottak településeket Dél-Ázsiában (Parszi-óm), sőt még a mai Mexikó (Indijó-óm), illetve Peru (Kuszkó-óm) területén is. Ataiszon közben a felmelegedés miatt egyre nagyobb lett az aszály, így egyre több ember vándorolt el valamely újonnan alapított városba. Sajnos a gyarmat kifejezésnek mára már kicsit negatív hangzása lett, azonban akkor ez korántsem a más népek leigázását jelentette, sokkal inkább a kultúra, a tudás átadását, elterjesztését. Méghozzá annak a kultúrának az elterjesztését, amelyet Anyahitáék hoztak magukkal.
Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek. A sámánok elmondták, hogy kapcsolatban léptek a Jó és Rossz Szellemekkel, akiktől megtudták, hogy Ataisz hamarosan el fog süllyedni. Az Öregek Tanácsa ekkor úgy döntött, hogy az eddigieknél is nagyobb hajókat építenek, s valamennyien tengerre szállnak. Az akkori fejedelem, 12. Armogur elrendelte, hogy 10 fia közül Suva, Buda és Kuszkó folytassák a felmelegedés következtében lakhatóvá vált területek felkutatását. Suva déli, Kuszkó keleti, Buda pedig nyugati irányba vette az útját hajóival.
A déli irányban elinduló Suva egy később visszaküldött jelentésében egy mesés szépségű szigetről írt. Nem kell sokat keresgélnünk a mai térképen sem ahhoz, hogy megtaláljuk a nyomát, méghozzá néhány ezer kilométerre az egykori Ataisztól, a Fidzsi-szigeteken. Ebből is arra lehet következtetni, hogy Anyahita leszármazottja rendkívül nagy jelentőségű dolgokat kellett, hogy véghezvigyen ahhoz, hogy a nevét a mai napig is megőrizte a legnagyobb város! Ugyancsak megtaláljuk a térképenKuszkót is, hiszen ez ma is Peru egyik legjelentősebb városa.
Az utolsó hajók elindulását követően jött a szörnyű földrengés, tűzokádat, az özönvíz. Ezek hatására e csodálatos földrész süllyedni kezdett, s ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven keresztül tartott. Ez volt gyakorlatilag a bibliai özönvíz időszaka. Sokan elpusztultak, de akik meg tudtak menekülni, fogadalmat tettek, hogy örökké keresni fogják az ataiszi népek megmaradt ivadékait. De amit nagyon fontos, hogy megjegyezzünk ezekből, az az, hogy a mai valamennyi tudásunk – a földművelés, állattenyészés, építészet, a hitvilág, vagy éppen az olyan ma már természetesnek tűnő dolgok, mint pl. az írás, névadás, keresztelés hagyománya – mind-mind Ataisz korában alapozódott meg.
Thor Heyerdahl norvég felfedező, archeológus miközben a világ jelentős részét beutazta, feltűnt számára, hogy a Föld bizonyos, egymástól távol eső pontjain milyen feltűnően hasonló kultúrák virágoztak egykor és egy időben. Így például Egyiptomban, az Indus-völgyében, a sumérok egykori birodalmában, a Titicaca-tó környékén élő népeknél, vagy éppen a Húsvét-szigeteken. Azonos módszerrel építettek nádhajókat, épületeket, és feltűnően hasonló használati tárgyakat készítettek. Heyerdahl rájött arra, hogy e népeknek szoros kapcsolatban kellett állniuk egymással, s hogy e kultúrák netán valamilyen közös gyökérből is eredtek. Ezt az állítását pedig a világszerte híressé vált, nádhajókkal véghezvitt expedícióival igyekezett bebizonyítani.
Heyerdahl a következőket írja:
„Az Indus-völgy titka nem annyira eltűnésében, mint inkább felbukkanásában rejlik. Egyiptomhoz és Sumérhoz hasonlóan, ennek a harmadik nagy kortárs korai civilizációnak is hiányoznak a világos helyi gyökerei; úgy tűnik, hogy egyszerűen egy hajózható nagy folyó termékeny partvidékét választotta új otthonául valamely régi, hatalmas dinasztia egyik ága.”
A mellékelt ábra a nádhajók elterjedését szemlélteti. Sárga zászló jelzi azokat a helyeket, ahol a történelmi időkben épültek nádhajók, a többi szín azt mutatja, ahol a közelmúltig, illetve a mai napig is használják őket. A rajz érdekességképpen a piramisok elterjedését is mutatja, s jól látható, hogy milyen sűrű köztük a területi egybeesés. De hasonlítsuk csak össze ezt az ábrát azzal a rajzzal, amelyen az egykor elsüllyedt Ataisz gyarmatait jelölték be. Világosan látható, hogy mind a nádhajók, mind a piramisok elterjedésének helyei teljesen azonosak az ataiszi gyarmatok területeivel!
A nádhajók és piramisok építésének elterjedése
A nádhajókon kívül azonban számos más lelet és felfedezés is bizonyítja azt, hogy ezen kultúrák valamilyen közös forrásból kellett, hogy eredjenek. Bahreinban ugyanolyan faragott kőtömböket találat, mint amilyenek a Húsvét-szigeteken, Dél-Amerikában vagy éppen Marokkóban vannak. Ugyanolyan pecséteket használtak Főnícia és Mezopotámiában. Hasonló módszerrel készített vályogtéglákból építkeztek az Indus-völgyben, Mexikóban és Peruban. Ugyanolyan szövőszékeket használtak az inkák, az egyiptomiak és a mezopotámiaiak is. Még bőven lehetne folytatni a sort.
Heyerdhal szerint:
„Mivel az emberi faj korára vonatkozó eddigi nézetek teljességgel helyteleneknek bizonyultak, bizony óvatosan kell mozognunk, és nem szabad vakon hinnünk a civilizáció korára és elterjedésére vonatkozó feltételezésekben. Túlságosan keveset tudunk.”
A kaltesi földreszállások sorában az Anyahitáékat követő látogatás Úr városában történt, azaz már az egyik egykori ataiszi gyarmaton. Az Arvisurákban ezt az eseményt több rovósámán is feljegyezte, különböző helyeken és különböző időben.
„Kaltes asszony szekerén újabb égiek érkeztek és Úr városának közelében leszálltak a tengerre. Nemsokára Oánész kiúszott a partra. Felsőteste emberre hasonlított, míg alul hal teste volt. Az emberek először féltek tőle, de ő fénylő ékszerekkel kedveskedett nekik. Erre Úr népének fiai kenyeret és húst vittek cserébe, amelyet szívesen elfogadott. Később társai is követték és még csillogóbb ékszereket hoztak a nádhajók kikötőibe.”( 5. Arvisura, Tatranig rovása Kr. e. 3965-3947.)
„Amikor Buda kőfaragó fejedelem Úr városának templomát felépítette, három holdtöltéig megpihent és akkor csoda történt: Kaltes-asszony szekerén Égiek érkeztek és a tengerre leszálltak. Sokáig ott állt Kaltes-asszony szekere a vízen, ahol egy szigetet hoztak létre. Amikor az Égiek élelme elfogyott, olyan leányok úsztak a partra, hogy felül emberek voltak, míg alul halfarokban végződtek. Az ataiszi menekültek megijedtek, csupán Aran beavatott fejedelmi lány merészkedett a tengerpartra és ott gondoltrezgésekkel megértette: az Ég fiai és leányai érkeztek, akik Uruk népét meg akarják tanítani Kaltes-asszony földjének legmagasabb tudományára, s ezért Úrban akarnak élni.
Az első idézetben az egyik szíriuszi lényt név szerint is megemlítik. Ő Oannes, akinek a hírneve számos egyéb forrásból fennmaradt a mai napig is. A földközi-tengeri, babiloni mítoszok halembereitől kezdve, a sumér ékírásos táblák tanúságán keresztül a perui indiánok vagy akár az Afrikában élő dogonok emlékezetével bezárólag mindenhol találkozhatunk ezekkel a különös lényekkel.
Az Arvisurák szerint az ataiszi, illetve az Úr városa melletti szíriuszi látogatásokat követően Havarutban találkozhatunk velük legközelebb, az Kr.e. 3970-benmegrendezett soros nagyszalán. A nagyszala a beavatott társadalom részvételével megrendezett birodalmi nagygyűlést jelenti, melyet csak nagy jelentőségű feladatok kapcsán, s elég ritkán, kb. 100 évenként rendeztek meg. Ezen a bizonyos Havaruti nagyszalán tehát nemcsak a földi, hanem a kaltesi beavatottak is jelen voltak. Azok a beavatottak, akik nem tudtak személyesen jelen lenni, azok telepatikusan tartották a kapcsolatot a többiekkel, és ilyen módon ők is minden történésről értesülhettek. A havaruti nagyszala eseményeiről egy igen hosszú arvisura készült, és igen részletesen lejegyeztek róla minden részletet. A megbeszélések több napon keresztül, és több helyszínen folytak, így pl. Havarutban, Hetevaretben, Anu kegyhelyén, Szakharában, Abodban, Tébában és Ten birodalmában. A résztvevők között volt 24 földi és 12 szíriuszi beavatott. Az akkor megbeszélt témák ma is komoly tudást igényelnek. Ezekhez tartozott már akkor pl. a Rák betegség oka és gyógymódja, új építési technológiák, időszámítás mikéntje, biztonság, rendfenntartás, törvénykezés, földművelés, termények hozamának növelhetősége, állattenyésztés, közlekedési lehetőségek fejlesztése, sütés-főzés, ételek elkészítésének és tartósításának módjai, s nem utolsó sorban a jövő eseményei.
Íme néhány idézet, hogy érzékelni lehessen a kor hangulatát:
„…óriási hangzavar keletkezett. Havarut a kegyhelyről kiszaladva látta, hogy egy hatalmas Égi-Madár fülelsértő számunhangok mellett a füves legelőre leszáll. Havarut a beavatottakkal együtt az érkezők felé ment. A földre lapult lovasok is bátorságot kapva Karun beavatott fejedelmi személy jelzésére követték a vendégfogadásra indult menetet az Égi-Madár felé, ahol Havarut fennhangon, pusztára szóló hangon, üdvözölte az Égieket:
- Kaltes-asszony szekerén érkező, Égi-tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benneteket a Nagyszala tanácskozásain és a segítséget hozó nagyobb tudásotokat örömmel véve, előre is köszönjük az Égiek segítségét!
A két fejjel magasabb kaltesi küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedelmeket és a többi beavatott felé meghajolva mosolygott. A lovasság és az élelmező csoport tagjai kezüket felemelve üdvözölték a tőlük magasabb növésű, 12 főnyi küldöttséget. Ekkor a 12 érkező Égi-beavatott, és Havarut vezetésével még 12 Joli-Tórem Földjén élő legmagasabb fokozatú beavatott Havarut új Kegyhelyére távozott.”
„Étkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású vendégek, a gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve, az asztalfőn a Nagyszala beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket:
- Égi járművünkön még el tudtunk jönni Joli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, és az igen fejlett híradó dobozaink segítségével, a mai megbeszélést is hallgatva, előkészítettük a magunkkal hozott gyógyszereinket.”
- „Elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli építési tudomány alkotásainak vázlatait, hogy az emberi fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó építési remekműveket alkossatok, amelyet az emberevő társadalom nem fog megérteni.
- Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az “Egyen meg a rák" és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegségnek a gyógyító cseppjeit most elküldték bölcseink. Az Égitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint háborúskodások még a halak 2160. évi Világhónapban is lesznek, sőt annak vége felé fokozódni fognak. A Vízöntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit. Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi Égi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet!”
„Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10.000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk nekünk is rohamléptekkel nő és apró lámpácskáink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hírvivőink és híradóink az Életfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. Így az Égi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.”
„Tenisur elmondta, hogy a három kaltesi papnő olyan gondosan kezelt és hűtött emberi szaporító anyagot is hozott magával, amellyel egy-két folyóközi, Nazarka szerepet vállaló papnőt megtermékenyít, s így a születési rendellenességeket megszüntethetik. Nyomban a pergős szünetben tanácskozás kezdődött erről, de csupán 3 karnaki, 1 ráfeni, 3 maja és 1 indusi papnő jelentkezett. Sikila az étkezés után összehívta a női társaságot és izgatott légkörben folytak a megbeszélések. A 24 Hun Törzsszövetségi asszonyok többségükben kijelentették, hogy a természet rendje szerint a nőnemű világ örömmel várja a termékenyítést.
Mire Ten kegyhelyén a második holdtöltén megrendezték a vadászatok eredményeinek nagy ünnepélyét, 50 papnő részesült Égi-megtermékenyítésben. Erről a papnők és Sikila csoportja is mélyen hallgatott, csupán Sikilának volt joga, hogy a rovások szokása szerint tíz év után a 4. Arvisurában erről megemlékezzen.”
„Az ünnepségek befejezése előtt Ré karnaki papnő bejelentette Sikilának, hogy Molnárnak, a szekérversenyek győztesének a felesége akar lenni. (Megj.: Molnárnak az egyik szíriuszi pilótát nevezték el, mivel régebben az Ammai otthonában pékként dolgozott.)
Ehhez feltétlenül megbeszélésekre volt szükség, mivel mind az újonnan elnevezett Molnárnak a pótlásáról gondoskodni kellett. Reggelre megoldódott a csere, mert Molnár helyett Ré papnő öccse, aki beleszeretett az egyik kisebb termetű kaltesi papnőbe, a Sikilával történt megbeszélés értelmében jelentkezett az Égi-járművön való eltávozásra.
A havaruti Nagyszala elrendelte, hogy ezen Arvisurát titkos Arvisuraként kezeljék és csak a Vízöntő Világhónapjában hozzák nyilvánosságra, mivel akkor már érthetők lesznek a bennelevők.”
Nos, így hogy kicsit belepillanthattunk az egyiptomi világba Kr.e. 3970-ben, talán jobban érthető, hogy miért adóztak ők is olyan nagy tisztelettel a Szíriusznak. Azt is megérthetjük, hogy miért és hogyan épülhettek fel a piramisok. S ha már a piramisoknál tartunk, említsünk meg még egy érdekes dolgot.
Létezik egy jelenség, amit a Szíriusz heliakális (napközelségben lévő) felkelésének neveznek. Ekkor a Szíriusz egy perccel hamarabb bukkan fel horizonton, mint a Nap, (miután néhány hónapig a horizont alatt van). Ekkor a Szíriusz, a Nap és a Föld egy egyenes mentén helyezkedik el a térben, s ez a mozzanat nagyon fontos pillanatot jelentett az egyiptomiak számára, hiszen ekkor vette kezdetét az egyiptomi új év, az ősi Szóthisz-kalendárium első napja. Egyiptomban csaknem minden templomot ahhoz a képzeletbeli vonalhoz igazítottak, még a Szfinx tekintetét is ehhez tájolták.
Igen sok templom falának egy pontján egy apró lyukat fúrtak, ezt megismételték a belső falakon is, s a lyukakon áthúzódó egyenes valamilyen homályos kamrába vezetett. A kamra közepén állt egy oltár, s a Szíriusz heliakális felkelésének pillanatában ragyogó fénycsík ütközött néhány másodpercre az oltárnak, amellyel kezdetét vette az új év.
A Közép-nyugat Afrikában élő dogon nép, amely mintegy tízszeres Magyarországnyi területen él szórvány törzsi közösségben, (ma többségében Mali területén, Timbuktu közelében) fantasztikus dolgokat mesél el a mitológiájukban az emberiség származásáról, a világ, és azon belül az anyag működéséről. A törzs tagjai szétszórt falvakban, sárból és szalmából rakott kalyibákban élnek. Legeltetik sovány kecskéiket, némi gabonát vetnek és aratnak, tűzifát pedig a Bandiagara-fennsík kopár sziklái között gyűjtögetnek. Ez a törzs még csak írni és olvasni sem tud.
A földjükön található egy a hegy mélyébe vezető barlang, melynek falait közel 1000 éves sziklarajzok díszítik. Egy arra kiválasztott ember, a törzs szent embere ül a bejáratánál, hogy őrizze azt. Feladatát egy életre szólóan kapja, élelemmel a törzs tagja látja el. A barlangban csodálatos rajzok és igen érdekes információk fedezhetők fel.
A dogonok barlangrajza Nommóról.
A dogonok szerint, a Szírius-rendszerből érkezett látogatóktól származunk, akik két hullámban érkeztek a földünkre. Először "Ogo" nevű "asztronauta" érkezett, aki úgy vetődött ide, hogy egyúttal űrhajótörést kellett elszenvednie.
A második hullámban érkezetteknek pedig - Nommónak és hét társának - már kifejezetten az volt a "küldetése", hogy a Föld bolygót benépesítse, amelyhez egy hatvanrekeszes űrjárműben minden szükséges eszközt, felszerelést is magukkal hoztak. Sőt még olyasmiket is, amiket majd csak később akarnak átadni az emberiségnek. Akkor, amikor az emberek már teljesen megszervezték és irányítják, ellenőrzésük alatt tartják a Földet. A vének szerint a Nommók ijesztő, kétéltű lények voltak az űrből, akik azért jöttek, hogy a Földön elterjesszék a civilizációt, s ők vetették meg a dogonok páratlan kultúrájának az alapjait. A Nommók, akiket ők "a mindenség tanítóinak, a szellemi tanok őrzőinek, az esőosztóknak és a vizek urainak" neveztek, elmesélték nekik, hogyan szálltak le űrhajó "bárkájukon" az ország északkeleti részén a törzs történetének kezdetén.
A dogonok leírták a leszálló bárka hangját. Úgy mondták, Nommó hangja négyfelől is szólt, amikor Ő alászállt, s olyan volt, mintha négy nagy kőtömb visszhangozna, amelyeket kövekkel dobálnak meghatározott ritmusban a gyerekek egy igen kicsiny barlangban. A dogonok nyilván így próbálják leírni a mennydörögve vibráló hangot. A szíriusziak indulás előtt az űrhajót energiával töltötték fel, amely energia természetesen az anyag legkisebb részéből (atomból?) állt. Ez talán valamilyen maghasadáson alapuló energia lehetett, vagy valami általunk még nem is ismert fejlettebb technológia. A hajóban minden más szükséges anyagot is felhalmoztak, beleértve az embereket is, akiket majd a földön kell hagyniuk, hogy azt benépesítsék. A nagy űrhajó 60 rekeszre vagy fedélzeti részre oszlott, s a földetérést követően sem nyílt meg mindegyik fedélzet, vagyis az ott tárolt tárgyak, anyagok vagy információk egy része ma még titok az emberiség számára. "A többit majd később adják át." Az akkor nagyon megváltoztatja majd a világot - vélik - és hozzáteszik: az ismeretek előbb lassanként, fokozatosan érnek el hozzánk, aztán egy ponton hirtelen felgyorsul majd az információáramlás, és "oly sebes lesz, mint a szél". Az első szállítmány kizárólag olyasmiből állt, amire szüksége lehet egy földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó primitív társadalomnak. Tehát akik elindították ezt az expedíciót, azok eleve tudhatták azt, hogy a Földön maximum ilyen fejlődési szinten álló csoportokat fognak találni. Sőt elég valószínűnek látszik az is, hogy Amma küldöttei már korábban is itt jártak a Földön, csak arra a dogonok nem emlékeznek, mert vagy még ők nem léteztek, vagy a bolygó más részein szálltak le korábban a földönkívüliek.
A törzs ötvenévenként tartja meg a sajátos és pompázatos szigui-ünnepet. Miért csak minden fél évszázadban van az ünnep? A néprajzkutatók kérdésére a dogonok elmagyarázták a szokatlan ciklus eredetét. Minden ötven esztendőben egy láthatatlan csillag áthalad az égbolton látható egyik fényes csillag előtt. Fényes csillagként a Szíriuszt mutatták meg, melyet természetesen más névvel jelöltek. Ez az ünnepük periodicitásának oka. A teremtés kiinduló pontja a Szíriusz Digitariának nevezett kísérője, amely a Szíriusz körül kering. A dogonok szerint a Digitaria a legkisebb és legnehezebb csillag. Benne van minden dolgok csírája. Saját tengelye és a Szíriusz körüli mozgása biztosítja a világmindenség teremtő erőinek továbbélését..." A dogonok még további meglepő dolgokat is elárultak: A Digitaria a létező "legkisebb dolog", ám egyszersmind a legnehezebb csillag. Anyaga fém, a neve "szagala", fényesebb mint a vas, és olyan nehéz, hogy "földi lény" nem tudja felemelni. Akkora, mint egy ökör kiterített bőre, de 480 szamárrakományt nyom, ami közel 35.000 kg tömegnek felel meg. A Szíriusznak a Digitarián kívül még egy kísérője van, az úgynevezett "emme ya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan irányban és ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Szíriuszt, mint a Digitaria, de pályája hosszabb, vagyis jóval távolabb van tőle.
A barlangjuk falán ábrázolták a Szíriusz A csillagot, valamint egy másik, e körül keringő csillagot is, a Szíriusz B-t. Erről a dogonok igencsak sok információval rendelkeznek. Azt mondják róla, hogy nagyon kicsi, de - az ő szavaikkal élve -az "univerzum legnehezebb anyaga" alkotja. Állításuk szerint 50 év alatt kerüli meg a Szíriusz A-t. Az asztronómusoknak 1862-ben sikerült megerősíteni a Szíriusz B, egy fehértörpe létezését, és csak még később tudták alátámasztani a többi adatot is. A legújabb számítások szerint a Szíriusz B-ből egy cm3 nagyságú darab mintegy félmillió tonnát nyom, azonkívül a Szíriusz B Szíriusz A körüli keringési idejét 50,1 évben határozták meg. Ez semmiképpen sem lehet véletlen. De a naprendszerünk más bolygóiról is tudomásuk van, így az Uránuszról, Neptunuszról és a Plútóról is, pedig azokat csak később fedezték fel a szaktudósok. Egy másik érdekes dolog, amiről a dogonok tudnak, szintén az említett barlang falán látható. A rajzról a tudósok eleinte nemigen tudták megállapítani, hogy mit akar ábrázolni, mígnem egyszer a tudósok számítógép segítségével ki nem számították a Szíriusz A és a Szíriusz B pályáját. Ez a dogon barlangban látható minta pedig teljesen megegyezik azzal a pályával, amelyen - amint az a Földről megfigyelhető - a Szíriusz B halad a Szíriusz A körül, mégpedig egy meghatározott időintervallumban, amely történetesen 1912 és 1990 közé esik. Az akkor megjelent lények tehát ezt az időintervallumot adták meg a dogonoknak legalább 700 évvel ezelőtt vagy még régebben. Ez külön vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy miért éppen ezt az időszakot jelöltek meg.
A dogonok Szíriusz rajzával hasonlatos építmény-együttesre bukkantak az egykori Rhodesiában. 1868-ban fedezte fel Adam Renders német kalandor Zimbabwe építményét, majd három év múlva Karl Mauch német geológus térképezte fel azt. A Zimbabwe sona nyelven annyit jelent, mint "tisztelendő ház". A Rhodesiát felváltó Zimbabwe név innen ered. Az építmény lényegében egy ellipszis alakú, száz méter hosszúságú védőbástyaszerű fal, amely húszezer négyzetméteres belső teret ölel körül. A fal tíz méter magas, s alapozásának átlagos szélessége négy és fél méter. Habarcsot nem alkalmaztak. A fal megközelítő számítások szerint százezer tonnát nyom. A hatalmas ellipszis belsejében kisebb ellipszisek találhatók, továbbá kicsiny, falból kialakított körök, végül pedig a külső nagy fallal párhuzamosan még egy fal emelkedik. Ily módon a két fal között keskeny folyosó húzódik, amely azonban nem vezet sehova. Az ellipszis alsó felén egy vaskos, felül kihegyesedő, tíz méter magas kőkúp áll. Teljesen zárt. Az építmény-együttes értelmét nemigen lehet kitalálni, megérteni. Sehol nem látni bejáratot vagy lépcsőfeljárót. Mind a mai napig nem sikerült feleletet kapni arra, hogy mikor emelték Zimbabwét. A romok időtlennek tűnnek. A dogonok Szíriusz-modellje és a Zimbabwe-i romok között azonban megdöbbentő a hasonlóság. Lehet, hogy Zimbabwe fekete építőmesterei nemcsak lerajzolták, hanem, a csillagok birodalmából érkezett istenük származására való emlékezésül, fel is építették a Szíriusz-rendszer modelljét, hogy ezzel is kifejezésre juttassák, mennyire reménykednek tanítómestereik visszatértében.
Zimbabwe építmény együttese
Valamikor 25 évvel ezelőtt, valahol Spanyolországban egy nagyon érdekes eset történt. Leszállt egy UFO, és hátrahagyott a helyszínen egy aranylemezt. Ezen a kis lemezkén ismeretlen piktogrammok, és a mi rovásírásunkhoz nagyon hasonlatos jelek voltak. Ottani magazinok a megfejtés reményében közzé is tették ezeket, és egy ilyen magazin került egy, a hargitai hegyek között élő magyar nemzetiségű kutató kezébe.
A spanyolországi aranylemez egy utasítást mutatott arra nézve, hogy hogyan kell felvenni a kapcsolatot az ominózus lényekkel. Az utasításban az állt, hogy nagy méretben (20-30 méter) tegyenek ki egy megadott jelet egy rétre, és várjanak a helyszínen türelemmel, akár napokat, heteket is. Egy fafeldolgozó telep közelében találtak alkalmasnak látszó helyet, ahol mésszel a fűre is szórták ezt a bizonyos jelet, és vártak.
Egyszer csak megjelent egy UFO, és leszállt. Egy szőke, teljesen emberszerű lény szállt ki a járműből, és egy fényes kis kocka alakú fémdobozt hozott magával, amit át is nyújtott a felé siető embereknek. Ekkor azonban egy elég kellemetlen incidens történt.
A szíriuszi aranylemez feliratának olvasata:
„Te napod viecesének üzenjük, két nap viecesei mi vagyunk”
A korabeli Románia szövevényes besúgó hálózata riasztotta a Securitate (a valamikori román titkosrendőrség) embereit, így azok már a helyszínen lapultak, és a doboz átadásakor állig fegyverben előrohantak. Ekkor a járműből többször is sürgető hangjelzés hallatszott, és a dobozt átadó ufonauta egy kis ceruzaszerű eszközzel körbemutogatott, és jelezte a földieknek, hogy fussanak az erdőbe a dobozzal. Ugyanekkor a helyszínen is furcsa dolog történt. Lokálisan és szelektáltan a szereplőknek és a tárgyaknak is "megállt az idő". Gyakorlatilag az erdő felé menekülők és az űrutas tudtak mozogni, de a katonák és a többi jelenlévők teljesen lemerevedtek. De nemcsak az emberek, hanem a fegyverek is, amivel éppen akkor lövöldözni próbáltak. Az űrpilóta visszatért a járműbe, és a gépezet felszállt. Kis idő múlva eldördültek a lemerevedett fegyverek, és ennek első áldozata éppen egy Securitátés belügyis lett. A beindult géppisztollyal az egyik belügyis lelőtte a másikat. Később az egyik kutató is meghalt, aki a tarkóján sebesült meg a harcban, éppen a földönkívüli fegyverétől. Csak napok múlva jelent meg rajta egy egyre intenzívebb vörös folt, majd belehalt valamilyen sugársérülésszerű tünetekkel járó sebesülésébe. A többieket sokáig keresték a titkosszolgálat emberei, és végül is kiverték belőlük a doboz addigra már lerajzolt és lefényképezett tartalmának rejtekhelyét. Ez a szemtanúk (a kutatók) véleménye szerint egy belül rekeszes nikkel doboz volt, teljesen zárt, mintha egy darabból lenne. Lefűrészelték a tetejét, és így jutottak a benne lévő aranyszínű lemezekhez. A dobozt, a lemezeket és a filmeket elkobozták tőlük. Azért legalább a lemásolt ábrák és írások megmaradtak, s talán Bukarestből még az eredeti aranylapok is előkerülhetnek egyszer.
Konklúzió
„Kaltes-asszony birodalmából, Kaltes-asszony szekereiről vagy Kaltes-asszony lámpácskáiról még sokáig fogják figyelni társföldünk bölcsei a mi Földünket és örülnek a fejlődésünknek. Az égi eredetű beavatottak mindig tudnak egymással érintkezni még nagy távolságokból is a gondolat-rezgések továbbításával. Ez a rezgés gyorsabban terjed a hangnál és a fénynél is. Földi hatalmasságok soha nem tudnak eléje akadályokat gördíteni, mert 1 tömény, azaz tízezer tűzszerzési évnek a szellemi fölényét nem lehet olyan gyorsan behozni, hogy Kaltes-asszony birodalmában közben a tudománnyal előbbre ne haladjanak.”
A múlt ismerete azért nagyon fontos, hogy abból építkezni tudjunk a jelenben és meg tudjuk tervezni a jövőt. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy magasabban fejlett civilizációk milyen hosszú és fáradságos munkája árán jutottunk el idáig. S talán ideje lenne meghálálnunk nekik azzal, hogy mi is igyekszünk önállóvá válni, igyekszünk a saját bolygónkon békét, rendet, egységet teremteni, és mi is átadjuk tudásunkat az alacsonyabb szellemi szintű társainknak, illetve méltányoljuk és tiszteljük mindazon tudást, mellyel mások rendelkeznek.
Úgy érzem, hogy ennek a szellemiségnek az elterjesztésében nekünk magyaroknak különösen fontos szerepünk van. Bizonyára nem véletlenül osztottuk szét a génjeinket szerte a világ minden táján, azokat a géneket, melyek azt az ataiszi szellemiséget rejtik magukban, amit az egykori szíriuszi rokonainké. Talán rövidesen a Föld valamennyi lakosa ilyen „kaltesi” lélekminőségűvé válhat...