Karácsony
Mondd, a Karácsony számodra mit jelent?
A sok közül csupán egy ünnepet,
Sorbanállást, tülekedést a boltokban,
Rohangálást a latyakos hóban,
Ajándékokra vadászó embertömeget,
S nyűgöt, hogy „kinek mit is vegyek”?
Nekem zöldellő fenyőfát, illatos tűlevelet,
Kandallóban pattogó szikrákat, meleget.
Az asztal köré összegyűlt családot,
Pirosló almát, fehér foszlós kalácsot.
Gyertyafényben tündöklő arcokat,
Éj mélyéből felzengő égi hangokat.
Mondd, e szent ünnep számodra mit jelent?
A soron következő fizetett ünnepet,
Várakozást az év végi jutalomra,
Mit elkölthetsz egy több napos bulira,
Téli vakációt egy luxushelyen,
Gondtalan síelést egy svájci hegyen?
Nekem csilingelő szánt, zúzmarás ágakat,
Házak felett elsuhanó angyalszárnyakat.
Eresz alján növő csipkézett jégcsapot,
Égbolt-kupoláról lehulló csillagot.
Három király lépteit a ropogó havon,
A Fény megszületését egy bíbor hajnalon.
És még többet:
Mennyei áldásért fohászkodó lelkeket,
Egymásra figyelést és segítő kezeket.
Együttérző gondoskodást, összefogást,
Jószándékot és önzetlen támogatást.
Békességet, elfogadást, megértő szíveket,
S mi mindennél a legfontosabb: szeretetet!