ŐSZ
Téridő kereke fordul,
Szép világom őszbe borul.
Még kéken fénylik fenn a felhő,
Még szépen szól hozzám a szellő.
A tündöklő Nap fénynyalábja
Aranyba vonja az egész tájat.
S míg madár csivitel a fárul,
Álom-varázs, mi elém tárul:
Hegyoldalon csorgó smaragd,
Borostyán és korall-narancs.
Az erdők ezerszín pompája,
Fák, bokrok bíbor-rőt ruhája.
Talpam puha avarba süpped,
Az erdő csendje szinte lüktet.
Pajkos szellők játszva futnak,
Megfáradt levelek szitálva hullnak.
Ám az Időkerék továbbfordul,
A szürke égbolt meg-megmordul.
Rongyos-loncsos felhő gyomra
Szitáló esőt ont a dombra.
Erőtlen a Nap, vizenyős fénye
Sejtelmes ködfátylat lehel a légbe.
Nyirkos törzsűk a fák és bokrok,
Hidegtől remegnek a lombok.
Fagyos-fátyolos fehérségbe
Borul a csendes erdő mélye.
S míg az utam tovább kanyarodik,
Rideg, zord szél kavarodik.
Ősz anyó – a vén és ravasz
Hamar elhozza a havat.
Csont-ágakat mardos a dér,
S már lesben áll a marcona tél.