Ezzel azt mutatja, hogy fejlődik és ma okosabb, mint tegnap.
(Jonathan Swift)
A FÉRAN azt a névadó naptárat, illetve jegyzéket jelenti az Arvisurákban, amelyből az őseink az újszülött gyermekeik számára nevet választottak. A FÉR a férfi neveket, míg az AN a női nevek jegyzékét jelöli. Az effajta névadás nagyon sok információt elárult a törzsszövetség kisgyermekeiről, hiszen az akkori ezoterikus világszemléletnek megfelelően a neveket a mindennapi csillagállások szerint képezték. Így egy adott névből meg lehetett állapítani, hogy a gyermek melyik törzsbe tartozik, az év melyik napján született, hogy hány lelkű (ami jelen esetben azt jelentette, hogy a csecsemő születésekor annak hány nagyszülője élt), továbbá hogy születése időpontjában milyen csillagok, bolygók hatása alatt állt.
Az Arvisura a névadó naptár keletkezéséről a következőket írja:
„Ardvisura-Anyahita
legkisebb fia Van fejedelemfi volt,
aki a Hun-síkságról a Gara-zúgón át a Hun-fennsíkra vándorolt. Dorozsma
hun fejedelem lányát vette el feleségül és igen sok gyermekük született.
Ő volt az, aki megszerkesztette az
édesanyja leírásai szerint a hunok Névadó-Naptárát,
amely igen gazdag volt.”
A névadást tehát – mint oly sok más fontos dolgot – a szíriuszi testvéreinknek köszönhetjük (hiszen Anyahitáék onnan érkeztek a Földre), s e szokás már Ataisz őshazánkban elterjedt volt.
Az egyes törzsek azonban
más-más összeállítású FÉRAN-t használhattak. A teljes FÉRAN a
beavatott társadalmak névadási szokásainak a Kr. e. 48.000-től napjainkig
való fejlődését tartalmazza. Ezt az egyébként összesen 63.000 névből készült,
napi 24 nevet tartalmazó névadó naptárt Ataisz elsüllyedése (Kr. e. 5038)
után, Kr. e. 3970-ben a Hun Törzsszövetség Havaruti Nagyszalájának határozata
alapján újították fel először. Ebből a 24-24 nevet tartalmazó FÉRAN-ból
a napi 4-4 férfi, illetve női nevet tartalmazó részt küldték el a
Melegvizek Birodalmának Tardosi és Pilisi Szentélyébe.
Az Arvisurában mellékelt Palóc-FÉRAN-ban 8-8 ataiszi és 4-4 uruki-mani keresztnév található, azaz összesen több mint 8600. Mivel a Jász-síkságon Kr. e. 4020-tól Kr. u. 1625-ig 12 törzs telepedett meg újból, ezért a Melegvizek Birodalmának FÉRAN-ja is 12-12 férfi, illeteve női nevet tartalmazott. A Kr. u. 29-ben megalakult uruki-mani egyház ugyanis lehetővé tette, hogy a szülők más-más népek által használt neveket is adhassanak a gyermekeiknek, hiszen:
„Kr. u. 30-33 között az Istenfiak tanítása szerint élő Jézus évenként egy-egy levelet írt agadi rovással Uruk városába és a névfejlődés jogát a szeretet vallásának alapján lehetővé tette.”
De nézzük meg, mi a helyzet a mai névadási szokásokat, illetve lehetőségeket tekintve. A ma érvényes anyakönyvi jogszabálygyűjtemény csupán elvi szabályozást tartalmaz utónév-jegyzék melléklete nélkül. Létezik azonban egy Magyar Utónévkönyv, amely (első kiadása) összesen 1827 nevet tartalmaz, s ebből választhatnak a szülők nevet a gyermekeiknek. Ez alól az anyakönyvvezető csak abban az esetben adhat felmentést, ha a névigénylő szülő írásbeli szakvéleményt, illetve javaslatot szerez be a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv-tudományi Intézetétől.
Elővettem az Akadémia Kiadó által nyomtatott jelenlegi Magyar Utónévkönyvet. Ebben az anyakönyvezésre javasolt utóneveket „ajánlott”, illetve „elfogadhatő” kategóriákba sorolták. Az „ajánlott” kategóriába került 251 női, 219 férfi név, illetve az „elfogadható” kategóriában maradt 644 női és 713 férfi, vagyis mindösszesen 1827 utónév.
Kíváncsiságból
megpróbáltam némi összehasonlítást végezni eme utónévkönyv, illetve a
Palóc-FÉRAN-ban található névjegyzék tekintetében. A női nevek közül
281 azonos utónevet találtam a két forrásban, s emellett másik 36-ot,
amelyek csak egy-két betűvel térnek el egymástól (pl. Írisz-Íriz, Szalóme-Szalóma),
ami összesen 317. A férfiaknál érdekes módon jóval több, 525 azonos és 29 kis
eltéréssel azonos név szerepel (pl. Heliodor-Helidor, Tömör-Tömörd), azaz
összesen 554.
Ez azt jelenti, hogy a régi és mai névjegyzékekben mindösszesen 871
közös név szerepel, melyek szinte mind az uruki-mani jegyzékből származnak.
A
magyar utónévkönyvben a nevek mellett szerepel annak – a szakbizottság
szerinti – eredete is. Ugyanakkor a könyv elején a következőkre
hivatkoznak: ”a
névkönyv szűkre szabott keretei nem tették lehetővé, hogy az utónév történetével
és a névadás elindítójának életrajzával részletesen foglalkozzunk”.
Tehát ide az eddig felderített legősibb forrásnyelvet megemlítik ugyan, de
a további nyelvek láncolata „nincsen
tudományosan felderítve”.
Ennek
ellenére a legtöbb név mellett szerepel valamilyen forrásnyelv, de - ami a
számomra a legmegdöbbentőbb, hogy az – az esetek legkisebb százalékában
a magyar. Igen érdekes módon a legelképesztőbb meghatározásokat látni
azon ősi szép magyar neveink mellett, amelyek
már a többezer éves FÉRAN-ban is szerepelnek! Hivatkoznak pl. a
latin, héber, germán, francia, német, görög, finn, olasz, arab, angol,
spanyol, hindi, szláv, skót, török, ósvéd, óír, kun, gót, kelta, sumér,
svéd, kabar, perzsa vagy éppen lengyel eredetre. Szerencsére azért van még
jónéhány „régi magyar személynév” megjelölés is, ami azonban kicsit
mégis rontja a képet, hogy ezek mindegyike mellé rögtön odaírták azt is,
hogy török eredetű, szláv eredetű, vitás vagy éppen ismeretlen eredetű.
Mintha csak azt akarnák sugallni nekünk, hogy a magyarból eleve nem eredhet
egyetlen-egy név sem, csak és kizárólag valamely más néptől kellett hogy
átvegyük azt. Pedig nagyon sok szép, ilyen „ismeretlen eredetű” ősmagyar
nevünk van, amely a FÉRAN-nak is része és ma is használható, mint pl.
Adony, Csenge, Csanád, Kászon, stb. vagy a „vitás eredetűek” közül a
Csaba, Csák, Apor, Ete, stb. Egy másik módja eme óriási értékű hagyatékunk
elhomályosításának, amikor ráfogják, hogy az adott név egy új keletű névalkotás
eredménye, holott már többezer évvel ezelőtt is használatosak voltak.
Ilyen pl. az Áldáska, Bogárka, Avarka, Csendike, stb.
De
nézzünk meg néhány konkrét példát az egyes nevek magyarázatára:
Csinszka
– a név megalkotását Adyra fogják, holott a FÉRAN-ban már szerepel a
február 2-i nevek között. Ámbár Ady azt nagyon is jól tudta, hogy mi Góg
és Magóg népe vagyunk…
Áldor
– régi szép nevünk (a FÉRAN-ban 02. 06-án), de bizonyos nyelvészek
szerint ez a germán Adelreich névváltozatának magyarosított formája.
Csépán –
az utónévkönyv szerint az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata,
a FÉRAN-ban mellesleg két napon is szerepel, 09. 02-án és 10. 04-én.
Ernő
– (a FÉRAN-ban 01.11., 03.19., 07.12.) egyesek szerint az ófelnémet Ernust
átvételéből keletkezett.
Harri
– az angol Henrik becéző alakjából származtatják, ami elsőre még jól
is hangzik, míg ki nem derül, hogy a FÉRAN is tartalmazza, 03. 02-án.
Egyed –
a meghatározás szerint a görögből latinosított Agidius rövidült formája,
régi magyar olvasattal (FÉRAN-ban 02.17., 09.01., 09.17.).
Kajetán
– a magyarázat szerint a latin Gaetanus név rövidülése. El nem tudom képzelni,
ezt hogyan sikerült levezetniük, mindenesetre az uruki-mani névjegyzékben is
szerepel 08.07-én.
Persze
még bőven lehetne folytatni a sort, de azt hiszem ízelítőnek ennyi is bőven
elegendő.
Ami
még feltűnt, hogy jóval több férfinév maradt meg a régiek közül, mint női.
Úgy tűnik, a női utónév választás kapcsán túl nagy hatással voltak az
emberekre az egyes éppen menő TV-sorozatok szereplői, illetve a külföldi divathullám
szele is nagyobb pusztítást végzett. Senkit nem szeretnék megítélni a névválasztását
illetően, de sajnos az emberek manapság nem veszik azt figyelembe, hogy a
név valamilyen módon meghatározza a viselőjét is. Ez – nem a köznép
hibájából – nagyon elfelejtődött. Valaha azért választották egy-egy hős
nevét az újszülött gyermeknek, hogy a név rezgése révén ő maga is minél
inkább hozzá hasonlóvá váljon. Egy brazil szappanopera szívfacsaró
szenvedéssel szüntelenül szerelembe eső hőse vagy hősnője nem biztos,
hogy megfelelő egy ilyen pozitív rezgés átadásához. Ha jól szétnézünk
a világban, azt kell lássuk, hogy egy kissé férfias tipusúvá vált a környezetünk,
vagyis sok helyen vannak háborúk, folyik a hatalomért való küzdelem,
presztizsharcok dúlnak, stb. Elgondolkodtató, hogy vajon nincs-e köze ehhez
az emberek által manapság használt nevek rezgésének is (emlékezzünk
vissza, hogy a férfinevek maradtak meg inkább régről).
Talán érdemes lenne ismét elővenni a régi FÉRAN békét, bölcsességet, nyugalmat és szeretetet sugárzó ősi neveit, s talán akkor a körülöttünk lévő világ is békésebbé, szeretetteljesebbé válhat!
Eme felhívás pedig egyáltalán nem
alaptalan. Nemrégiben egy kérvénnyel fordultam a Magyar Tudományos Akadémia
Nyelvtudományi Intézetéhez. Arra voltam kíváncsi, hogy az ősi FÉRAN nevek
használatának engedélyezése tekintetében milyen szintű méltányosságot
gyakorol az Intézet. Kértem az Arvisura női, illetve az Armogur férfi név
anyakönyvezésének engedélyezését. Kissé meglepve, de annál nagyobb örömmel
vettem kézbe válaszukat, melyben a fenti nevek használatát engedélyezték.
Ezek után mindenkit szeretnék biztatni arra, hogy bátran válasszon az utánunk
következő új nemzedéket képviselő gyermekeknek neveket az ősi FÉRAN-ból,
hiszen nagy valószínűséggel meg fogják kapják hozzá az engedélyt.
Terveim szerint a már engedéllyel rendelkező FÉRAN neveket gyűjteni fogom
ezen a honlapon. Így kérek mindenkit, hogy
amennyiben engedélyt kapott valamely ősi név anyakönyvezhetőségére
vonatkozóan, úgy azt jelezze a számomra,
hogy e – remélem egyre bővülő – listához hozzáírhassuk!
ANYAKÖNYVEZÉSRE ENGEDÉLYT KAPOTT EDDIGI FÉRAN NEVEK:
NŐI NEVEK
FÉRFI NEVEK
… …